Hogyan működik a szemünk?

Egészséges emberként teljesen természetes dolog számunkra, hogy szemünk által érzékeljük a bútorokat, a fákat, az épületeket, és úgy általában a környezetünk nagy részét. Azt a bonyolult folyamatot azonban, ami ilyenkor játszódik le, egyszerűen csak látásnak nevezzük. A szem működése egy nagyon összetett folyamat, így most tekintsük át röviden, hogyan is érzékeljük a minket körülvevő világot – szemünk segítségével.

A szem úgy „lát”, hogy a tárgyakról visszaverődő fényt közvetíti idegrendszerünknek, ami így egy képet alkot azokról. Szemgolyónk az egyik legérzékenyebb szervünk – a szemüreg csontos tokja, a szemhéj, a kötőhártyák, és a szemüregben található zsírpárnák védik meg a sérülésektől. A szempillák „ügyelnek”, hogy a por és más szennyeződések ne kerüljenek szemünkbe, a könnymirigyek viszont folyamatosan nedvesen tartják látószervünket.

Maga a szemgolyó három részből áll. Kívülről befelé az első azínhártyavagy szemfehérje – melyben a külső szemmozgató izmok találhatóak –, majd azérhártya– ez a szemgolyó tápanyagellátásáról gondoskodik -, ami a szivárványhártyában és a sugártestben folytatódik. A szivárványhártyában pigment található, minél több pigment van, szemünk annál sötétebb, így a barna szeműeknek jóval több pigment színezi a szemüket, mint a kék szeműeknek. Középén helyezkedik el a pupilla, ami egyfajta „fényreteszként” funkcionál a látás során: erős fényben összehúzódik, gyenge látási viszonyok között pedig kitágul, ezzel is minél több fényt továbbítva az idegrendszer ezért felelős részének. A sugártest függeszti fel rugalmasan a lencsét, ami a látásunk szempontjából egy kulcsfontosságú részét képezi a szem optikai rendszerének. Ez a szerv – domborúságától függően – megtöri a fényt, majd a szemgolyót kitöltő üvegtesten keresztül „rávetíti” a lencsével szemközti ideghártyára. A harmadik réteg azideghártya vagy retina. Részét képezi a vakfolt – melyen keresztül az erek és a látóideg hatol be a szembe – és a sárgafolt, melynek közepén látásunk a legélesebb. A sárgafolton helyezkednek el a csapocskák vagy fotoreceptorok, melyek a nappali látást, míg az éjszakai látást a pálcikák segítik elő. Ha a csapocskákból hiányoznak bizonyos színérzékelő pigmentek, színtévesztés áll fent, ha pedig a pálcikák nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű rodopszinnal (ami speciális fehérjékből és A-vitaminból áll), farkasvakság jön létre. Ez a két betegség akár örökletes is lehet, és ebben az esetben nem befolyásolhatjuk gyógyulásukat. Az átmeneti farkasvakság viszont A-vitamin pótlással kiküszöbölhető.